Romboló – mondjuk hát a kevésbé kopott magyar szóval – az a mű, amelyben az író a keserű kritikától nem látja meg az életnek örökké épülni akaró valóságát. Ilyen volt, minden nagy értéke ellenére, a Címeresek. De azelőtt, a Lélekindulás ifjúkori novelláiban, a Szűzmáriás királyfi regényének csodálatos frisseségű ígéretében – s azóta, az új novelláskötetben s a regényben egyaránt, mindig azt a lázadó Tamásit látjuk, halljuk, aki egy élő és élni akaró élet nevében lázadozik. Magasabb harmóniában egyesül benne tézis és antitézis: kitörés Isten földi és mennyei igazságszolgáltatása ellen és gyermeki katolicizmus, a proletárnak úr- és intellectuel-gyülölete s a magában hívő egyéniségnek és a keménynyakú székely parasztnak eltörölhetetlen úrisága; a hódító hatalom hibáinak bátor ostorozása, típusainak pellengérező kigúnyolása s egy olyan erdélyi hazafiság, amelyet az itthoni száj-irredentisták még nem sem bocsátanának meg, ha megértenék – ha egyáltalán hinni tudnának annyira a szemüknek, hogy meglássák.
Tamási Áron - Ábel a rengetegben - Olvasónapló - Olvasónaplopó
- Duna köz, Dunaharaszti
- Tüdőszűrés mosonmagyaróvár nyitvatartás
- Ábel a rengetegben pdf
- Különleges karácsonyi díszek online
Első Ábel-kötetében a hegyek közé zárt székely világról beszél, amelyről a muzsikában Bartók Béla és Kodály Zoltán adott hírt. Kodály Zoltán Székely fonó ját a véletlen különös játéka folytán épp akkor mutatták be, a mester 50. születésnapján (1932. december 15. ), mikor az első Ábel megjelent. Tamási ott szorongott az Operaház karzatán, s a nagy élmény nyomán szinte a maga művészetét is jellemezve írt Kodályról a Pásztortűz ben: tud a hős nyelvén, csak megpendíti, amit szeretne, s székelyei máris játsszák; szavak közt virágokat fakaszt, felemeli az erdélyi bérceket s mennyet varázsol a halottnak, mennyet és feltámadást (Kodály Zoltán). Persze a különbségek nyilvánvalóak. Kodály Zoltán a népdal őrizte időtlen székelységet szólaltatta meg muzsikában, Tamási Áron arról a magányos székelyről beszél, aki a székely falu közösségéből nekivágott a rengetegnek; a dalműben a lengő, dallamos zene mélyén "a jajgatás érik", a regényben a balladán győz a mese, – de a kottára szedett és a szóbafogott történet: ugyanarról a próbált népről beszél.
Markus
Surgyélán mérgében elindul vadászni, és lő egy sast. A sas azonban nem hal meg azonnal, hanem csak megsebesül, és megöli Ábel macskáját, a kutyának, Bolhának pedig kivájja a szemét. A sashúst megsütik tűzön, és - bár Ábel tudja, hogy az nem ehető - megeszik a csendőr parancsára. Hősünk ezután egy hétig betegeskedik a büdös sashús miatt, és nem tud felkelni az ágyból. Ezalatt az idő alatt Surgyélán szabadon garázdálkodik: megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát. Fuszulán újra megjelenik, és Surgyélán - ahelyett, hogy elkapná - szökik tovább vele együtt, tettestársa lesz. Ábelre szomorú idők köszöntenek, teljesen magára marad az állatok nélkül, megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán távozását azonban nem sajnálja. 4. fejezet: Beköszöntött a tél, Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek, egy nap azonban váratlan öröm éri: megérkezik az édesapja. Ábel elmeséli neki a kalandjait Surgyélánnal, és megtudja apjától, hogy meghalt az édesanyja. Ábel nagyon szomorú lesz a hír hallatán: a két férfi kesereg, de együtt könnyebb elviselni a bánatot is.
Romboló – mondjuk hát a kevésbé kopott magyar szóval – az a mű, amelyben az író a keserű kritikától nem látja meg az életnek örökké épülni akaró valóságát. Ilyen volt, minden nagy értéke ellenére, a Címeresek. De azelőtt, a Lélekindulás ifjúkori novelláiban, a Szűzmáriás királyfi regényének csodálatos frisseségű ígéretében – s azóta, az új novelláskötetben s a regényben egyaránt, mindig azt a lázadó Tamásit látjuk, halljuk, aki egy élő és élni akaró élet nevében lázadozik. Magasabb harmóniában egyesül benne tézis és antitézis: kitörés Isten földi és mennyei igazságszolgáltatása ellen és gyermeki katolicizmus, a proletárnak úr- és intellectuel-gyülölete s a magában hívő egyéniségnek és a keménynyakú székely parasztnak eltörölhetetlen úrisága; a hódító hatalom hibáinak bátor ostorozása, típusainak pellengérező kigúnyolása s egy olyan erdélyi hazafiság, amelyet az itthoni száj-irredentisták még nem sem bocsátanának meg, ha megértenék – ha egyáltalán hinni tudnának annyira a szemüknek, hogy meglássák.
Tamási Áron - Ábel a rengetegben - Olvasónapló - Olvasónaplopó
Markus
Surgyélán mérgében elindul vadászni, és lő egy sast. A sas azonban nem hal meg azonnal, hanem csak megsebesül, és megöli Ábel macskáját, a kutyának, Bolhának pedig kivájja a szemét. A sashúst megsütik tűzön, és - bár Ábel tudja, hogy az nem ehető - megeszik a csendőr parancsára. Hősünk ezután egy hétig betegeskedik a büdös sashús miatt, és nem tud felkelni az ágyból. Ezalatt az idő alatt Surgyélán szabadon garázdálkodik: megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát. Fuszulán újra megjelenik, és Surgyélán - ahelyett, hogy elkapná - szökik tovább vele együtt, tettestársa lesz. Ábelre szomorú idők köszöntenek, teljesen magára marad az állatok nélkül, megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán távozását azonban nem sajnálja. 4. fejezet: Beköszöntött a tél, Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek, egy nap azonban váratlan öröm éri: megérkezik az édesapja. Ábel elmeséli neki a kalandjait Surgyélánnal, és megtudja apjától, hogy meghalt az édesanyja. Ábel nagyon szomorú lesz a hír hallatán: a két férfi kesereg, de együtt könnyebb elviselni a bánatot is.