Szélfiúcska legszívesebben egy szöszi kislány mellett táncikált, aki ho-mokvárat épített a parton. Amikor elkészült a vár, megcsattogtatta a tornyába tűzött papírzászlót. A kislány kacagott örömében:
— Fújjad, csak fújjad, aranyos szellőcske! A szélfiú másnap is egyenesen a homokvárhoz futott, és lebegtette, lobogtatta a zászlót, de a szöszi kislány nem jött. Helyette egy siheder szél csapódott oda, és kinevette a szélfiúcskát:
— Én meg a barátaim ennél sokkal jobb játékot tudunk. Gyere velünk, ha van erőd és bátorságod! Hogyne ment volna a szélfiúcska!... A siheder és társai — megannyi zabolátlan, hajat kócoló, port keverő szélgyerek — ott kergetőztek a víz felett, és egy tarka-barka, pillekönnyű strandlabdát görgettek a hullámok hátán, ide-oda. A sekély vízben egy kislány kapdosott vidáman a labda után. Szélfiúcska boldogan ismerte fel benne az ő szöszi játszótársát. Mindjárt odapöccintette neki a labdát, hogy megfoghassa, de a siheder szélgyerekek kiütötték a kezéből, és újra elsodorták.
Mesék vadon élő állatokról | Virágszemű
Fésűs Éva: Mókus Péter kiskertje című mese köré felépített tevékenységek - Pedatöltet
Ám a tél csak mérgesebb lett, és a fogát csikorgatta. - Forduljunk a szelekhez! - tanácsolta a róka. - Kérjük meg, hogy hordják el ezt a sok havat. A szelek összefogtak, kavarogtak, végig sepertek a tájon, de annyi volt a hó, hogyha egyik helyről elhordták, a másik helyen annál több lett. A konok télnek a föld alá is híre ment. Lent a mélyben Földanyóka féltve ringatta, csitítgatta a kis hagymabölcsőben szunnyadó virágait: - Csicsíja babája! Aludjatok még, ki ne hajtsatok! Nem akar elmenni a tél. - Nem akar?... No, azt szeretném én látni! – csendült meg egy vékony hang a homályban, és úgy, amint volt, egy szál fehér ingecskében kipattant a bölcsőjéből Földanyó icipici leánykája, a hóvirág. - Azonnal bújj vissza, mert megfázol! – parancsolt rá Földanyó. - Dehogyis bújok, dehogyis fázom! Ne félj anyókám majd én elkergetem azt a makacs vén telelt. - Te? – hüledezett Földanyó. – Hiszen az a farkasüvöltéstől, medvék erejétől, szelek ostromától sem ijedt meg, hát hogy képzeled, hogy megállhatsz előtte?
Fésűs éva mesék
Fésűs Éva: Tüsszentős mese - 2020. március 14., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy
Fésűs Éva: A pajkos napsugár
–
Süss fel nap, fényes nap! …-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány
kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a
felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak. Először
csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag
fellegek között, hogy lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a
próbálkozása, egyre többen tódultak utána. Elcsúsztak a tó vékony
jéghártyáján, megcsillantották a nedves, kopasz faágakat, s egy
szempillantás alatt millió kicsi fény kacagott, ugrált, sziporkázott
piros gyereksapkákon, fehér hófoltokon, csepegő háztetőn és sima
ablaküvegen. – Kikelet! Kikelet! – ujjongtak a madarak. – Süt a nap! Süt a nap! – kiabálták a gyerekek. – Utat a tavasznak! – füttyentett a szél és sepregetni kezdte az utakat. Nap-anyó most már egész kerek arcával lemosolygott a földre és így szólt a sok kis fickándozó napsugárhoz:
– Ideje, hogy munkához lássatok! Vigyétek el mindenhová az élet melegét! Kit a rétre küldött, kit az erdőre, kit a kiskertekbe, hogy
olvasszanak, melengessenek, alvó csírákat ébresztgessenek.
MESE- A PITYPANG BÓBITÁJA - OVIS ÖTLETEK
- Fésűs éva májusi mese
- Clh klímaszerviz kft
- Mese a meseíróról - Fésűs Éva | Képmás Magazin
- A nagy o tv2 magyar
- Fésűs Éva: Tüsszentős mese - 2020. március 14., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy
- O la voga webáruház bérlés
- IHungary | 31-es előhívószám
- Pick szeged thw kiel
- Fésűs Éva: Mese egy vadkörtefáról / Az új kor családja…
- Waldorfos-Fésűs Éva mesék: Télkergető hóvirág - WALDORFART
A vadkörtefáról
Mese után jártam. Fűnél-fánál hallgatóztam. Hát, egyszer csak ezt hallottam:
— Édes-mézes jó napot, Mackó bácsi! — Jó napot, te kis miaszösz! Hát téged mi szél hozott erre? — A tavaszi. De nem Miaszösz a nevem, hanem Icinke-Picinke tündér! — Nohát, az Icinkét elhiszem, sőt még a Picinkét is, de hogy tündér volnál, te mákszemnyi kislány...? — Márpedig az vagyok! Nézz csak meg jobban! Arcocskám rózsaszirom selyme, hajam holnapi pitypang pelyhe, szavam patakvíz fodrözása,
könnyű lépésem szél futása. Ingemet napsugárból szőtték, belehímezték füvek zöldjét,
árnyékkal szegték, fénnyel varrták, piros hajnalon kivasalták! — Ezt nevezem! Brumm! De hát a többi? — Miféle többi? — Ami még kell a tündérséghez. Például jó szem! — Ó, nagyon jó szemem van! Ha akarod, megmondom, hogy száz lépésnyire innen otthon van-e a csigabiga! — Nem úgy értettem, hanem... nézd csak! Már kora hajnal óta vesződöm azzal, hogy kifésüljem a gubancos bundámból ezt a sok bogáncsot, de a hátam közepét sehogyan sem érem el.
Mese egy vadkörtefáról | Fésűs Éva meseíró hivatalos oldala
Mit tegyen hát, hogy megfordítsa pajkos kedvüket, nehogy úgy járjanak, mint Nádi bácsi, s hogy baj ne érje a szöszke kislányt, aki vidám vakációra jött a Balatonhoz. Hirtelen meglátta a nádast. — Hé, fiúk — füttyentett akkorát, amekkorát csak bírt. — Ott az a nádas a parton, cibáljuk meg, és fogadjunk, hogy én érek oda legelsőnek! — Mi? Micsoda? Te? — ekkora hetykeségre már a vad szélgyerekek is felfigyeltek. — Én hát! Fogadjunk egy mesében! — bizonygatta szélfiúcska. Egy egész mesében? No, ez jó! — viháncolt a legnagyobbik siheder. —Rajta, fiúk, mutassuk meg ennek az incifinci hullámcsipkézőnek, milyen az igazi, balatoni szélroham! — Hurrá zúgtak a többiek, s már vágtáztak is vissza, a part felé, végigszántva a hullámokat. Vitték a labdát is magukkal, de már egy csöppet sem törődtek vele. A szöszi kislány is megfordult, és indult utána, kifelé. Az öreg Nádi Szél mérgesen rezzent fel délelőtti szendergéséből, amint a nádas zúgni, imbolyogni kezdett a feje felett. Forgószeles nemulass! Miféle süvölvények vagytok?
- Babarczy eszter férje
- Székesfehérvár wellness szálloda hajdúszoboszló
- Pallas athena könyvkiadó
- D vitamin túladagolás tünetei
- Milk kristóf szülei
- Obi virág akció
- Vitép 95 kft
- Olcsó rendezvényhelyszín budapest park
Szélfiúcska legszívesebben egy szöszi kislány mellett táncikált, aki ho-mokvárat épített a parton. Amikor elkészült a vár, megcsattogtatta a tornyába tűzött papírzászlót. A kislány kacagott örömében: — Fújjad, csak fújjad, aranyos szellőcske! A szélfiú másnap is egyenesen a homokvárhoz futott, és lebegtette, lobogtatta a zászlót, de a szöszi kislány nem jött. Helyette egy siheder szél csapódott oda, és kinevette a szélfiúcskát: — Én meg a barátaim ennél sokkal jobb játékot tudunk. Gyere velünk, ha van erőd és bátorságod! Hogyne ment volna a szélfiúcska!... A siheder és társai — megannyi zabolátlan, hajat kócoló, port keverő szélgyerek — ott kergetőztek a víz felett, és egy tarka-barka, pillekönnyű strandlabdát görgettek a hullámok hátán, ide-oda. A sekély vízben egy kislány kapdosott vidáman a labda után. Szélfiúcska boldogan ismerte fel benne az ő szöszi játszótársát. Mindjárt odapöccintette neki a labdát, hogy megfoghassa, de a siheder szélgyerekek kiütötték a kezéből, és újra elsodorták.
Mesék vadon élő állatokról | Virágszemű
Fésűs Éva: Mókus Péter kiskertje című mese köré felépített tevékenységek - Pedatöltet
Ám a tél csak mérgesebb lett, és a fogát csikorgatta. - Forduljunk a szelekhez! - tanácsolta a róka. - Kérjük meg, hogy hordják el ezt a sok havat. A szelek összefogtak, kavarogtak, végig sepertek a tájon, de annyi volt a hó, hogyha egyik helyről elhordták, a másik helyen annál több lett. A konok télnek a föld alá is híre ment. Lent a mélyben Földanyóka féltve ringatta, csitítgatta a kis hagymabölcsőben szunnyadó virágait: - Csicsíja babája! Aludjatok még, ki ne hajtsatok! Nem akar elmenni a tél. - Nem akar?... No, azt szeretném én látni! – csendült meg egy vékony hang a homályban, és úgy, amint volt, egy szál fehér ingecskében kipattant a bölcsőjéből Földanyó icipici leánykája, a hóvirág. - Azonnal bújj vissza, mert megfázol! – parancsolt rá Földanyó. - Dehogyis bújok, dehogyis fázom! Ne félj anyókám majd én elkergetem azt a makacs vén telelt. - Te? – hüledezett Földanyó. – Hiszen az a farkasüvöltéstől, medvék erejétől, szelek ostromától sem ijedt meg, hát hogy képzeled, hogy megállhatsz előtte?
Fésűs éva mesék
Fésűs Éva: Tüsszentős mese - 2020. március 14., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy
Fésűs Éva: A pajkos napsugár – Süss fel nap, fényes nap! …-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak. Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek között, hogy lekandikáljon a földre, de amikor sikerült a próbálkozása, egyre többen tódultak utána. Elcsúsztak a tó vékony jéghártyáján, megcsillantották a nedves, kopasz faágakat, s egy szempillantás alatt millió kicsi fény kacagott, ugrált, sziporkázott piros gyereksapkákon, fehér hófoltokon, csepegő háztetőn és sima ablaküvegen. – Kikelet! Kikelet! – ujjongtak a madarak. – Süt a nap! Süt a nap! – kiabálták a gyerekek. – Utat a tavasznak! – füttyentett a szél és sepregetni kezdte az utakat. Nap-anyó most már egész kerek arcával lemosolygott a földre és így szólt a sok kis fickándozó napsugárhoz: – Ideje, hogy munkához lássatok! Vigyétek el mindenhová az élet melegét! Kit a rétre küldött, kit az erdőre, kit a kiskertekbe, hogy olvasszanak, melengessenek, alvó csírákat ébresztgessenek.
MESE- A PITYPANG BÓBITÁJA - OVIS ÖTLETEK
A vadkörtefáról
Mese után jártam. Fűnél-fánál hallgatóztam. Hát, egyszer csak ezt hallottam: — Édes-mézes jó napot, Mackó bácsi! — Jó napot, te kis miaszösz! Hát téged mi szél hozott erre? — A tavaszi. De nem Miaszösz a nevem, hanem Icinke-Picinke tündér! — Nohát, az Icinkét elhiszem, sőt még a Picinkét is, de hogy tündér volnál, te mákszemnyi kislány...? — Márpedig az vagyok! Nézz csak meg jobban! Arcocskám rózsaszirom selyme, hajam holnapi pitypang pelyhe, szavam patakvíz fodrözása, könnyű lépésem szél futása. Ingemet napsugárból szőtték, belehímezték füvek zöldjét, árnyékkal szegték, fénnyel varrták, piros hajnalon kivasalták! — Ezt nevezem! Brumm! De hát a többi? — Miféle többi? — Ami még kell a tündérséghez. Például jó szem! — Ó, nagyon jó szemem van! Ha akarod, megmondom, hogy száz lépésnyire innen otthon van-e a csigabiga! — Nem úgy értettem, hanem... nézd csak! Már kora hajnal óta vesződöm azzal, hogy kifésüljem a gubancos bundámból ezt a sok bogáncsot, de a hátam közepét sehogyan sem érem el.
Mese egy vadkörtefáról | Fésűs Éva meseíró hivatalos oldala
Mit tegyen hát, hogy megfordítsa pajkos kedvüket, nehogy úgy járjanak, mint Nádi bácsi, s hogy baj ne érje a szöszke kislányt, aki vidám vakációra jött a Balatonhoz. Hirtelen meglátta a nádast. — Hé, fiúk — füttyentett akkorát, amekkorát csak bírt. — Ott az a nádas a parton, cibáljuk meg, és fogadjunk, hogy én érek oda legelsőnek! — Mi? Micsoda? Te? — ekkora hetykeségre már a vad szélgyerekek is felfigyeltek. — Én hát! Fogadjunk egy mesében! — bizonygatta szélfiúcska. Egy egész mesében? No, ez jó! — viháncolt a legnagyobbik siheder. —Rajta, fiúk, mutassuk meg ennek az incifinci hullámcsipkézőnek, milyen az igazi, balatoni szélroham! — Hurrá zúgtak a többiek, s már vágtáztak is vissza, a part felé, végigszántva a hullámokat. Vitték a labdát is magukkal, de már egy csöppet sem törődtek vele. A szöszi kislány is megfordult, és indult utána, kifelé. Az öreg Nádi Szél mérgesen rezzent fel délelőtti szendergéséből, amint a nádas zúgni, imbolyogni kezdett a feje felett. Forgószeles nemulass! Miféle süvölvények vagytok?