– Ó, én bolond! – kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, – ó, én
bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott! – Jól van – folytatta szelíden a mester – most jöjj hát velem
Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám,
és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből:
"A názáretit! "; mintha azt kiáltanád: "Az életemet! " Az pedig követte őt. És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette
házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta. És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt:
– Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel
érintelek, kiáltsad: "A názáretit! "; mintha azt kiáltanád: "A
házamat! A gyermekemet! A szemem világát! " Az pedig felzokogott és követte őt. És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak
összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt
mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé. Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:
– Ismerlek téged.
Mi az apokaliptikus jelleg Karinthy Frigyes-"Barabás" címÜ novellájában?
"; mintha azt hörögné: "Halál! Halál! Halál! " Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: "Te látod…"
Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg. 1917. január
Continue Reading
A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte, és így szólt:
– Itt vagyok! Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett. – Rabbi, rabbi! – zokogott. És a mester szelíden folytatta. – Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta. – Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! – Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: "Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit? "
Szent Kereszt Pl�b�nia
— Ó, én bolond — kiáltott a nyomorult, fejét öklével verve —, ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott! — Jól van — folytatta szelíden a mester —, most hát jöjj velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből:,, a názáretit! ", mintha azt kiáltanád:,, az életemet! " Az pedig követte őt. Plugor Sándor grafikája
És találának útközben másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát és feleségét és gyermekét, és szemeit kiszúratta. És ő homlokát érinté csendesen kezével, és így szólt:
— Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad:,, a názáretit! ", mintha azt kiáltanád:,, A házamat! a gyerekemet! a szemem világát! " Az pedig felzokogott, és követte őt. És találtak még másikat is, kinek kezei és lábai kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.
Barabbás (Hungarian)
A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte, és így szólt: - Itt vagyok! Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett. - Rabbi, rabbi! - zokogott. És a mester szelíden folytatta. - Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta. - Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! - Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: "Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit? "
Karinthy Frigyes: Barabbás - 2010. április 3., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy
Isten az elutasítás miatt szomorúan elfordul, és magára hagyja a saját bűnei miatt vesztébe tartó világot... Röviden ennyi. :)
Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Karinthy Frigyes: Barabbás
Új könyvének minden sora erről a gondolatvilágról, erről a művészetről tesz tanúságot.
Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsássad úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, s engem megfeszítettek — de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást, és most új törvényt akar — kérdezd meg őket újból, amint az a törvénykönyveinkben meg van írva. Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, s kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon, és szólt:
— Hát kit bocsássak el mármost, Barabbást vagy a názáretit? És ekkor ő intett nekik. És ekkor zúgás támadt, mint a mennydörgés zengett fel a sokaság. És a sokaság azt kiáltotta:,, Barabbást! " És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik azt kiáltotta:,, A názáretit! " A mester pedig halovány lett, és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak, és szájából bűzös lé szivárgott, és torkából úgy bömbölt rekedten:,, Barabbás!
Elemzés
- Karinthy Frigyes: Barabbás (1935) - antikvarium.hu
- Alföldi saval 2.0 piszoár manual
- Kosztolányi Dezső: Krisztus, vagy Barabbás? • – Karinthy Frigyesről – | Nyugat 1908-1941 | Kézikönyvtár
- IRODALOM! Karinthy Frigyes - Barabbás. Miért kiáltotta a nép Barabbás nevét a mű végén?
Karinthy Frigyes – Barabbás - Irodalmi Jelen
''; mintha azt h�r�gn�:,, Hal�l! Hal�l! Hal�l! '' Pil�tus pedig zavartan
les�t�tte az � szemeit �s mond� neki:,, Te l�tod... ''
� pedig b�lintott fej�vel, �s
csendesen felmenv�n a l�pcs�n, kiny�jtotta kezeit a h�h�r fel�, hogy k�t�zze
meg.
Munkácsy Mihály:Golgota A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte, és így szólt:
– Itt vagyok! Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett. – Rabbi, rabbi! – zokogott. És a mester szelíden folytatta. – Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta. – Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! – Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: "Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit? "
– Ó, én bolond! – kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, – ó, én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott! – Jól van – folytatta szelíden a mester – most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: "A názáretit! "; mintha azt kiáltanád: "Az életemet! " Az pedig követte őt. És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta. És ő homlokon érinté csendesen kezével és így szólt: – Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: "A názáretit! "; mintha azt kiáltanád: "A házamat! A gyermekemet! A szemem világát! " Az pedig felzokogott és követte őt. És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé. Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt: – Ismerlek téged.
Mi az apokaliptikus jelleg Karinthy Frigyes-"Barabás" címÜ novellájában?
"; mintha azt hörögné: "Halál! Halál! Halál! " Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: "Te látod…" Ó pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg. 1917. január Continue Reading
A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte, és így szólt: – Itt vagyok! Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett. – Rabbi, rabbi! – zokogott. És a mester szelíden folytatta. – Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta. – Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! – Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: "Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit? "
Szent Kereszt Pl�b�nia
Karinthy Frigyes: Barabbás - 2010. április 3., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy
Isten az elutasítás miatt szomorúan elfordul, és magára hagyja a saját bűnei miatt vesztébe tartó világot... Röviden ennyi. :)
Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Karinthy Frigyes: Barabbás
Új könyvének minden sora erről a gondolatvilágról, erről a művészetről tesz tanúságot.
Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsássad úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, s engem megfeszítettek — de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást, és most új törvényt akar — kérdezd meg őket újból, amint az a törvénykönyveinkben meg van írva. Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, s kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon, és szólt: — Hát kit bocsássak el mármost, Barabbást vagy a názáretit? És ekkor ő intett nekik. És ekkor zúgás támadt, mint a mennydörgés zengett fel a sokaság. És a sokaság azt kiáltotta:,, Barabbást! " És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik azt kiáltotta:,, A názáretit! " A mester pedig halovány lett, és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak, és szájából bűzös lé szivárgott, és torkából úgy bömbölt rekedten:,, Barabbás!
Elemzés
Karinthy Frigyes – Barabbás - Irodalmi Jelen
''; mintha azt h�r�gn�:,, Hal�l! Hal�l! Hal�l! '' Pil�tus pedig zavartan les�t�tte az � szemeit �s mond� neki:,, Te l�tod... '' � pedig b�lintott fej�vel, �s csendesen felmenv�n a l�pcs�n, kiny�jtotta kezeit a h�h�r fel�, hogy k�t�zze meg.
Munkácsy Mihály:Golgota A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé. Megállt előtte, és így szólt: – Itt vagyok! Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett. – Rabbi, rabbi! – zokogott. És a mester szelíden folytatta. – Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás. A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta. – Mester! – kiáltott elfulladva és könnyek között – ó mester, jövök! Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak! – Semmit, mondta ő szelíden – csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus megállt a tornácon és megkérdezett titeket: "Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit? "