De: a halálos ágyán, 3 kivételével mindet vissza vonta, mert a magyarok a nyílt lázadással fenyegetőztek. II. József uralkodásának hatása:
kibontakozik hazánkban a felvilágosodás, (1772 Bessenyei György: Ágis tragédiája)
felgyorsult a nemzeti öntudatra ébredés (nacionalizmus). - II. Lipót (1790-1792) a magyar rendeket kompromisszumra kényszerítette:
összehívta az országgyűlést:
lemondott a rendeleti kormányzásról (1791. évi X. tc. : "Magyarországot saját törvényei szerint kell kormányozni"), ezért
a rendek lemondtak a függetlenedési törekvéseikről. a földesurak ellen hangolta a jobbágyokat. Hatása:
a rendi jogok védelmét felváltotta a nemzeti érdekek védelme (Nemzet = a magyar nyelven beszélőket értették alatta). fontos lett az anyanyelv művelése és korszerűsítése = nyelvújítás kezdete. - I. Ferenc (1792-1835) uralkodásának kezdetén a Habsburg Birodalom a francia forradalom elleni háború vezető hatalma volt, ezért:
szüksége volt a magyar rendek támogatására, ezért
rendszeresen összehívta az országgyűlést,
engedélyezte a rendi sérelmek összeírását,
De: ellenezte a reformokat, ezért:
az uralkodóval szembenálló reformerek Martinovics Ignác vezetésével 2 titkos társaságot hoztak létre (magyar jakobinus mozgalom):
Reformátorok társasága:
nemesekből állt,
mérsékelt célok: függetlenség, köztársaság, jobbágyság helyett bérlői viszony.
A 18. századi magyar társadalom -
Halála
– növekvő rendi ellenállás; sikertelen török háború miatti elégedetlenség; kedvezőtlen külpolitikai viszonyok; francia forradalom példája ® halálos ágyán összes rendeletét visszavonja türelmi és jobbágyrendelet kivételével
4. Jakobinusok – Martinovics-féle mozgalom (nem biztos, hogy kell)
– szűk körű, elszigetelt szervezet
– cél, program: ország polgári átalakulása, függlenség kivívása
– Reformátorok Társasága: felvilágosult nemesség – köznemesi vezetés alatt álló köztársaság kiváltságok megtartásával
– Szabadság és Egyenlőség Társasága: közvetlen népuralom, közteherviselés; nemesi adózás, polgári köztársaság
A nagykereskedők a patríciusok, akik a város életét irányítják, és rendszerint a városi tanácstagjai. A városlakók többségében német anyanyelvűek. Városi polgárok:
Korábbi céhes mesterek, akik őrzik a kiváltságaikat. Gyártulajdonosok, új polgárság:
Olyan polgárok, akik a szabad kereskedelemből élnek. Honorácior:
Nem nemesi értelmiség. Városi lakosok, de nem polgárok:
Munkások, iparosok, céhes legények
3. Nemesség:
Az ország lakóinak 5%-a. Kb. 400. 000 fő. Szinte egyedüli kiváltságokkal rendelkező réteg. Jogilag egységesek és a gazdasági helyzetüket tekintve rendkívül különbözőek. a. Főnemesség:
200. 000 család. Nagybirtokos arisztokraták. Pl. : Eszterházy, Batthány. Kezükben van a politikai hatalom. Ők a megyék főispánjaik, az országos főméltóságok, és egyházi vezetők, püspökök. Illetve hozzájuk tartoznak azok a külföldi családok, akik az udvartól Magyarországi birtokot kaptak. b. Középnemesség:
A középnemesség azok, akik a vármegyei közigazgatás tisztségviselői. Hangoztatják a nemesi jogaikat.
- Magyarország a 18 században film
- XVIII. századi magyar gazdaság - Történelem kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com
- Magyarország a XVI–XVIII. században
A szabadságharcban több német légió harcolt a magyarok mellett, és sok szlovák katona. A tábornokok közül például Klapka György és a hét aradi vértanú is nemzetiségi származású volt. A 19. és 20. századi magyar kultúra elképzelhetetlen tehát a hazai nemzetiségiek nélkül. Ugyanakkor Magyarországról, a magyar kultúra hatására indult meg a szerb és román nemzeti ébredés a századfordulón. A különböző népek együttélését helyenként kezdettől zavarta a bizalmatlanság, az elzárkózás. században pedig a nemzeti "ébredés", a nacionalizmus tragikus módon fordítja majd egymás ellen a magyarokat és a nemzetiségieket (a németek kivételével). (Az országban a középkor óta éltek elszórtan cigányok és zsidók, utóbbiak száma a 18. században jelentősen megnövekedett. E népek helyzete azonban sokban eltért a többiétől. ) Fogadó a 19. századi Magyarországon
Az ipar és mezőgazdaság Magyarországon a 18. században Magyarországnak a mezőgazdasághoz egyedülállóan jó természeti adottságai (éghajlat, termőföld) voltak.
Magyarország története a 16-18. században (könyv) - Kalmár János | Rukkola.hu
századi népszaporulattal megkétszerezte az ország népességét az 1711-es demográfiai mélyponthoz képest. Az idegen ajkúak bevándorlásával azonban a magyarság számaránya a Kárpát-medencében 50% alá csökkent, ami Magyarország későbbi története folyamán a legsúlyosabb gondok egyikévé vált. Ezért állíthatjuk, hogy a korszak háborúskodásaiban a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás.
( 1 szavazat, átlag: 5, 00 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading...
Megnézték:
1 019
Kedvencekhez Közép szint
Utoljára módosítva: 2018. február 21. Demográfiai változások Magyarországon a XVIII. században Előzmények: Elhúzódó háborúk: Harc a törökökkel: 15 éves háború, Bocskai-felkelés, török kiűzése, majd később osztrákok ellen: Rákóczi-szabadságharc Hadseregek pusztításai, portyák, járványok, éhínség, kivándorlás, rabságba hurcolás Főleg Erdélyben és az alföldi területeken (egykori Török Hódoltság területein, mai Közép-Magyarország), egyes területek szinte teljesen elnéptelenedtek (pl. Temesköz, Arad, Békés) Míg a XV. […]
Demográfiai változások Magyarországon a XVIII. században
Előzmények:
Elhúzódó háborúk:
Harc a törökökkel: 15 éves háború, Bocskai-felkelés, török kiűzése, majd később osztrákok ellen: Rákóczi-szabadságharc
Hadseregek pusztításai, portyák, járványok, éhínség, kivándorlás, rabságba hurcolás
Főleg Erdélyben és az alföldi területeken (egykori Török Hódoltság területein, mai Közép-Magyarország), egyes területek szinte teljesen elnéptelenedtek (pl.
1. Mo. 18. sz. – 18. sz. : feudális abszolutizmus kialakulása
– szatmári béke után Habsburg-birodalom megerősíti kormányzatának helyzetét
– magyar korányszék bécsi befolyás alatt ® rendi főméltóságok politikai szerepe csökken
– megyék kivételével mindenhol udvar akarata érvényesül
– nincs önálló magyar hadsereg
– Erdélyt külön kormányozzák
2. Abszolutizmus
– felvilágosult Habsburg-uralkodók: különböző rendeletekkel a kezükben levő területek gazdasági, társadalmi fejlődését próbálják elérni
– abszolutista uralkodók: konzervatív jelleggel, szükség esetén erőszak alkalmazásával próbálják hatalmukat fenntartani
– mindkét államforában király tkp. egyeduralkodó
1. "Kezdetek"
– 1740. : Mária Terézia királynő (1723. III. Károly: Pragmatica Sanctio)
– 1740-48. : spanyol örökösödési háború (II. Frigyes). Mária Terézia magyar nemességhez fordul segítségért ® ahelyett, hogy függetlenségünket kivívtuk volna, életünket és vérünket ajánljuk fel
– Habsburgok csak Sziléziát vesztik el ® magyaroknak köszönhető
2.
A népesedés változása Magyarországon a 18. században Magyarország számára a 18. század még a nyugatinál is nagyobb arányú népességnövekedést hozott. Ennek az volt az oka, hogy az előző korszak, a 17. század is súlyosabb pusztításokat okozott itt, mint Európa más térségeiben, - a Német-római Császárságot kivéve. Magyarország (most Erdélyt és a Délvidéket is ideértve) népessége 1711 és 1790 között több mint kétszeresére, 3-4 millióról 8-10 millióra növekedett (a becslések eltérőek). A súlyos háborúk után általában gyorsabb a természetes szaporodás, most is ez volt a helyzet (évi 6-12%). Emellett az elnéptelenedett Alföld és a Délvidék vákuumként vonzotta az északi és nyugati vidékek lakóit. Az ő helyükre, illetve az Alföldre az országhatáron kívülről érkeztek román, szerb, német és ukrán betelepülők. Az önkéntes be- és átvándorlást a földbirtokosok a szolgáltatások átmeneti elengedésével ösztönözték. Emellett szervezett állami telepítés is folyt. A kormányzat főként németeket telepített.
Emiatt - láthattuk - már a középkorban is kevesebb éhínséget szenvedett, mint más térségek. A Habsburg kormányzat felismerte az országban rejlő lehetőségeket, és igyekezett serkenteni a mezőgazdaságot. A birodalomba irányuló mezőgazdasági exportot csak csekély vám sújtotta, és fellendülését szolgálta az állami telepítés is. A kormányzat a parasztok számára mezőgazdasági ismereteket terjesztő kiadványokat jelentetett meg, ösztönözte az eperfa ültetést, a selyemhernyó-tenyésztést, a méhészetet, a len, a kender, a burgonya és a jobb takarmányok termelését. Az a fajta korszerű intenzív termelés, amely Nyugat-Európát jellemezte, ekkor még nem honosodott meg. Mégis az élelmiszer-kereskedelemnek kb. 80%-át Magyarországon az export tette ki. Ezzel szemben az ipar hagyományosan elmaradottabb volt, ezért Bécs inkább az örökös tartományok iparát fejlesztette, és Magyarországot elsősorban piacnak szánta. Ezt kívánta biztosítani a nevezetes 1754-ben bevezetett belső vámhatár, melyet az örökös tartományok és Magyarország közé húztak.
(A 18. században érkező németeket - vegyes származásuk ellenére - egységesen "sváboknak" szokták nevezni. ) Ezzel növelték a kormányzathoz hű, katolikus adózók számát. Mindezek következtében átalakult az ország etnikai térképe. A magyarok aránya a korábbi 80%-ról 40%-ra csökkent, bár továbbra is a magyar maradt a legnagyobb etnikai csoport. A bevándorlás növelte az ország termelő lakosságát, így termelését, gazdagságát is. A telepesek minden kedvezmény ellenére igen nehéz körülmények közé érkeztek, mocsarakat kellett lecsapolniuk, elvadult erdőket kiirtaniuk, régen elhagyott földeket feltörniük. Új terményeket, eljárásokat is hoztak magukkal. (Például a balkáni délszláv betelepülők honosították meg nálunk a darált hússal kevert rizst, mint különböző ételeink töltelékét és vele a töltött paprikát, de a tarhonyát, a lecsót és más paradicsomos ételeket is; a szlovákok a mákos gubát, a bolgárok a különféle zöldségeket. A németeknek nagy szerepe volt a burgonya, a lucerna, a lóhere és a tejtermékek elterjesztésében, a románoknak pedig a kukoricáéban. )
De: a halálos ágyán, 3 kivételével mindet vissza vonta, mert a magyarok a nyílt lázadással fenyegetőztek. II. József uralkodásának hatása: kibontakozik hazánkban a felvilágosodás, (1772 Bessenyei György: Ágis tragédiája) felgyorsult a nemzeti öntudatra ébredés (nacionalizmus). - II. Lipót (1790-1792) a magyar rendeket kompromisszumra kényszerítette: összehívta az országgyűlést: lemondott a rendeleti kormányzásról (1791. évi X. tc. : "Magyarországot saját törvényei szerint kell kormányozni"), ezért a rendek lemondtak a függetlenedési törekvéseikről. a földesurak ellen hangolta a jobbágyokat. Hatása: a rendi jogok védelmét felváltotta a nemzeti érdekek védelme (Nemzet = a magyar nyelven beszélőket értették alatta). fontos lett az anyanyelv művelése és korszerűsítése = nyelvújítás kezdete. - I. Ferenc (1792-1835) uralkodásának kezdetén a Habsburg Birodalom a francia forradalom elleni háború vezető hatalma volt, ezért: szüksége volt a magyar rendek támogatására, ezért rendszeresen összehívta az országgyűlést, engedélyezte a rendi sérelmek összeírását, De: ellenezte a reformokat, ezért: az uralkodóval szembenálló reformerek Martinovics Ignác vezetésével 2 titkos társaságot hoztak létre (magyar jakobinus mozgalom): Reformátorok társasága: nemesekből állt, mérsékelt célok: függetlenség, köztársaság, jobbágyság helyett bérlői viszony.
A 18. századi magyar társadalom -
Halála – növekvő rendi ellenállás; sikertelen török háború miatti elégedetlenség; kedvezőtlen külpolitikai viszonyok; francia forradalom példája ® halálos ágyán összes rendeletét visszavonja türelmi és jobbágyrendelet kivételével 4. Jakobinusok – Martinovics-féle mozgalom (nem biztos, hogy kell) – szűk körű, elszigetelt szervezet – cél, program: ország polgári átalakulása, függlenség kivívása – Reformátorok Társasága: felvilágosult nemesség – köznemesi vezetés alatt álló köztársaság kiváltságok megtartásával – Szabadság és Egyenlőség Társasága: közvetlen népuralom, közteherviselés; nemesi adózás, polgári köztársaság
A nagykereskedők a patríciusok, akik a város életét irányítják, és rendszerint a városi tanácstagjai. A városlakók többségében német anyanyelvűek. Városi polgárok: Korábbi céhes mesterek, akik őrzik a kiváltságaikat. Gyártulajdonosok, új polgárság: Olyan polgárok, akik a szabad kereskedelemből élnek. Honorácior: Nem nemesi értelmiség. Városi lakosok, de nem polgárok: Munkások, iparosok, céhes legények 3. Nemesség: Az ország lakóinak 5%-a. Kb. 400. 000 fő. Szinte egyedüli kiváltságokkal rendelkező réteg. Jogilag egységesek és a gazdasági helyzetüket tekintve rendkívül különbözőek. a. Főnemesség: 200. 000 család. Nagybirtokos arisztokraták. Pl. : Eszterházy, Batthány. Kezükben van a politikai hatalom. Ők a megyék főispánjaik, az országos főméltóságok, és egyházi vezetők, püspökök. Illetve hozzájuk tartoznak azok a külföldi családok, akik az udvartól Magyarországi birtokot kaptak. b. Középnemesség: A középnemesség azok, akik a vármegyei közigazgatás tisztségviselői. Hangoztatják a nemesi jogaikat.
A szabadságharcban több német légió harcolt a magyarok mellett, és sok szlovák katona. A tábornokok közül például Klapka György és a hét aradi vértanú is nemzetiségi származású volt. A 19. és 20. századi magyar kultúra elképzelhetetlen tehát a hazai nemzetiségiek nélkül. Ugyanakkor Magyarországról, a magyar kultúra hatására indult meg a szerb és román nemzeti ébredés a századfordulón. A különböző népek együttélését helyenként kezdettől zavarta a bizalmatlanság, az elzárkózás. században pedig a nemzeti "ébredés", a nacionalizmus tragikus módon fordítja majd egymás ellen a magyarokat és a nemzetiségieket (a németek kivételével). (Az országban a középkor óta éltek elszórtan cigányok és zsidók, utóbbiak száma a 18. században jelentősen megnövekedett. E népek helyzete azonban sokban eltért a többiétől. ) Fogadó a 19. századi Magyarországon Az ipar és mezőgazdaság Magyarországon a 18. században Magyarországnak a mezőgazdasághoz egyedülállóan jó természeti adottságai (éghajlat, termőföld) voltak.
Magyarország története a 16-18. században (könyv) - Kalmár János | Rukkola.hu
századi népszaporulattal megkétszerezte az ország népességét az 1711-es demográfiai mélyponthoz képest. Az idegen ajkúak bevándorlásával azonban a magyarság számaránya a Kárpát-medencében 50% alá csökkent, ami Magyarország későbbi története folyamán a legsúlyosabb gondok egyikévé vált. Ezért állíthatjuk, hogy a korszak háborúskodásaiban a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás.
1. Mo. 18. sz. – 18. sz. : feudális abszolutizmus kialakulása – szatmári béke után Habsburg-birodalom megerősíti kormányzatának helyzetét – magyar korányszék bécsi befolyás alatt ® rendi főméltóságok politikai szerepe csökken – megyék kivételével mindenhol udvar akarata érvényesül – nincs önálló magyar hadsereg – Erdélyt külön kormányozzák 2. Abszolutizmus – felvilágosult Habsburg-uralkodók: különböző rendeletekkel a kezükben levő területek gazdasági, társadalmi fejlődését próbálják elérni – abszolutista uralkodók: konzervatív jelleggel, szükség esetén erőszak alkalmazásával próbálják hatalmukat fenntartani – mindkét államforában király tkp. egyeduralkodó 1. "Kezdetek" – 1740. : Mária Terézia királynő (1723. III. Károly: Pragmatica Sanctio) – 1740-48. : spanyol örökösödési háború (II. Frigyes). Mária Terézia magyar nemességhez fordul segítségért ® ahelyett, hogy függetlenségünket kivívtuk volna, életünket és vérünket ajánljuk fel – Habsburgok csak Sziléziát vesztik el ® magyaroknak köszönhető 2.
A népesedés változása Magyarországon a 18. században Magyarország számára a 18. század még a nyugatinál is nagyobb arányú népességnövekedést hozott. Ennek az volt az oka, hogy az előző korszak, a 17. század is súlyosabb pusztításokat okozott itt, mint Európa más térségeiben, - a Német-római Császárságot kivéve. Magyarország (most Erdélyt és a Délvidéket is ideértve) népessége 1711 és 1790 között több mint kétszeresére, 3-4 millióról 8-10 millióra növekedett (a becslések eltérőek). A súlyos háborúk után általában gyorsabb a természetes szaporodás, most is ez volt a helyzet (évi 6-12%). Emellett az elnéptelenedett Alföld és a Délvidék vákuumként vonzotta az északi és nyugati vidékek lakóit. Az ő helyükre, illetve az Alföldre az országhatáron kívülről érkeztek román, szerb, német és ukrán betelepülők. Az önkéntes be- és átvándorlást a földbirtokosok a szolgáltatások átmeneti elengedésével ösztönözték. Emellett szervezett állami telepítés is folyt. A kormányzat főként németeket telepített.
Emiatt - láthattuk - már a középkorban is kevesebb éhínséget szenvedett, mint más térségek. A Habsburg kormányzat felismerte az országban rejlő lehetőségeket, és igyekezett serkenteni a mezőgazdaságot. A birodalomba irányuló mezőgazdasági exportot csak csekély vám sújtotta, és fellendülését szolgálta az állami telepítés is. A kormányzat a parasztok számára mezőgazdasági ismereteket terjesztő kiadványokat jelentetett meg, ösztönözte az eperfa ültetést, a selyemhernyó-tenyésztést, a méhészetet, a len, a kender, a burgonya és a jobb takarmányok termelését. Az a fajta korszerű intenzív termelés, amely Nyugat-Európát jellemezte, ekkor még nem honosodott meg. Mégis az élelmiszer-kereskedelemnek kb. 80%-át Magyarországon az export tette ki. Ezzel szemben az ipar hagyományosan elmaradottabb volt, ezért Bécs inkább az örökös tartományok iparát fejlesztette, és Magyarországot elsősorban piacnak szánta. Ezt kívánta biztosítani a nevezetes 1754-ben bevezetett belső vámhatár, melyet az örökös tartományok és Magyarország közé húztak.
(A 18. században érkező németeket - vegyes származásuk ellenére - egységesen "sváboknak" szokták nevezni. ) Ezzel növelték a kormányzathoz hű, katolikus adózók számát. Mindezek következtében átalakult az ország etnikai térképe. A magyarok aránya a korábbi 80%-ról 40%-ra csökkent, bár továbbra is a magyar maradt a legnagyobb etnikai csoport. A bevándorlás növelte az ország termelő lakosságát, így termelését, gazdagságát is. A telepesek minden kedvezmény ellenére igen nehéz körülmények közé érkeztek, mocsarakat kellett lecsapolniuk, elvadult erdőket kiirtaniuk, régen elhagyott földeket feltörniük. Új terményeket, eljárásokat is hoztak magukkal. (Például a balkáni délszláv betelepülők honosították meg nálunk a darált hússal kevert rizst, mint különböző ételeink töltelékét és vele a töltött paprikát, de a tarhonyát, a lecsót és más paradicsomos ételeket is; a szlovákok a mákos gubát, a bolgárok a különféle zöldségeket. A németeknek nagy szerepe volt a burgonya, a lucerna, a lóhere és a tejtermékek elterjesztésében, a románoknak pedig a kukoricáéban. )